Romániai média – trendek és változások
Dr. Coman Mihai, a bukaresti Kommunikáció és Újságíró Egyetem dékánja A romániai média és az újságíróképzés címmel tartott előadást a zsúfolásig telt Budapesti Román Kulturális Intézetben a múlt héten csütörtökön. Előadásában igyekezett betartani a nagyívű témamegjelölés ígéretét: szót ejtett a romániai média anyagi helyzetéről, politikai viszonyairól, az elmúlt csaknem két évtized trendjeiről és az újságíróképzésről is.
Dr. Coman Mihai (Forrás: www.icr.ro)Romániában 1989 és 2005 között jelentősen nőtt a médiumok száma, mind az írott sajtó, mind a rádió és a televízió terén. Coman Mihai a napilapok számának kisebb növekedését – harminchatról nyolcvanra nőtt a számuk, szemben a hetilapokkal, ahol az 1989-es adat 459 kiadvány volt, s ez változott 2005-re 2044-re – azzal magyarázta, hogy a médiafogyasztók tudatosabbak lettek, s megnőtt az igényük a specifikus tartalmakra. A nem román nyelvű újságok között a legnagyobb arányban a magyar lapok vannak jelen a romániai sajtópiacon, „megelőzve” a német nyelvűeket. A lapok példányszáma azonban az elmúlt évtizedben a harmadára csökkent.
Rossz hír az újságíró-hallgatóknak
Hasonló, vagy még nagyobb mértékű növekedés jellemző az elektronikus médiumok számára is, a rádióadók száma például száztízszeresére (!) növekedett (4-ről 443-ra). Ezek legtöbbje regionális adó; s leginkább zenét sugároznak. „Ez pedig rossz hír az újságíró-hallgatóknak – tette hozzá Coman Mihai –, mert ehhez nincs szükség külön munkatársra”. A televíziók terén pedig egy különlegességre hívta fel a figyelmet az előadó: az ortodox egyház térnyerésére a médiában.
Romániában a háztartások hetven százaléka (!) rendelkezik kábeltelevízióval, s ez furcsamód Ceauşescu rendszerének hatása – mivel az akkoriban jellemző tömbösítésekkor a magas házak elé épített oszlopokon vezetett kábelek egyenként rengeteg lakásba tudnak adást szállítani. S mivel Romániában a kábeltévézés ára nagyban függ az oszlopok bérleti díjától, melyet a tévétársaságoknak kell kifizetni, a havi díj nagyjából 8 euró – szemben az EU-s átlag 30-40-nel.
Húszéveseké a világ
Coman Mihai beszélt egy nemrégiben végzett felmérés eredményéről is, mely nem a médiumokra, hanem a sajtómunkásokra fókuszált. Romániában húszezren tartják magukat újságírónak; a felmérés pedig 710 zsurnaliszta megkérdezésével készült. Kiderült: Romániában az újságírás látszólag a fiatalok szakmája, hiszen az átlagéletkor mindössze 30 év volt. Ennek fényében meglepő az újságírói tapasztalat átlaga: ez tizenegy év, azaz e szerint a romániai újságírók átlagosan tizenkilenc-húsz évesen kezdik meg pályafutásukat. A nemek átlaga 54% és 46% a férfiak „javára”, ám a helyi médiát tekintve jelentősen megváltozik az eloszlás: itt már 67% férfi. Ez arról árulkodik – mondta Coman Mihai –, hogy vidéken még sokkal patriarchálisabb rendszer uralkodik, mint a fővárosban. Az újságírók viszonylag gyakran váltanak szerkesztőséget – derült ki a felmérésből –: ennek oka pedig a legtöbb esetben a magasabb fizetés reménye. (A havi bér szélsőértékei a 700 és a 2500 Euró.)
Coman Mihai hozzátette: a romániai újságírók képe rendkívül heterogén, több újságíró-szövetség (sem) reprezentálja a szakmát, de még etikai kódexből is tizenkét (!) különbözőt fogadtak el. Az újságíróknak mindössze egyötöde vesz részt a megannyi szövetség valamelyikének ülésein, noha 53% válaszolta azt, hogy szívesen részt venne ilyeneken. „Már csak azt nem értem, mégis mi tartja vissza őket” – jegyezte meg az előadó.
Évi kétszáz, fixen
A kutatásban részt vevő 710 megkérdezett újságíró közül mindössze 123-an mondták azt, hogy életükben legalább egyetlen egy médiaelméleti könyvet elolvastak; a többiek egyet sem. Romániában több mint 20 intézményben oktatnak újságírást felsőfokon – bár ezek közül nem mindnek van még meg az akkreditációja. Ez a szám rendkívül magas – Coman Mihai példának egy Bukaresttől nagyjából 100 kilométerre fekvő várost hozott fel. Itt 100-150 munkahely van, amit újságírók tölthetnek be – ám a helyi egyetemen évente ötven újságíró végez, ráadásul úgy, hogy a közeli Bukarestben négy további egyetem képez újságírókat, s a körzetben található még kettő ilyen profillal rendelkező felsőoktatási intézmény.
Bernáth László újságíró, tanár, a MÚOSZ elnökségének tagja kérdésére válaszolva az előadó elmondta: a bukaresti Kommunikáció és Újságíró Egyetemen évi 200 újságíró végez. Az oktatás a BA-rendszernek megfelelő, a hároméves főiskolai képzés utolsó évében specializációt választanak a hallgatók: az újságírást, a kommunikációt vagy a reklámot. Az egyetemen négy éve van online újságírás kurzus is, ahol a hallgatók a gyakorlaton kívül webdizájnt és programozást is tanulnak.
Táncdalfesztivál?
Coman Mihai előadásához a házigazda Román Kulturális Intézet igazgatója, Dr. Brînduşa Armanca – hallgatói kérésre – hozzáfűzött még egy-két információt, leginkább a román sajtó politikai befolyásoltságáról. Elmondta: a román köztelevízió egyes csatornájának vezetésében mindig van néhány olyan tag is, akinek abszolút semmi köze nincs a médiához – így például táncdalénekesek is –, ám a kormánypárt delegálja őket. Az ő „feladatuk” – magyarázta Brînduşa Armanca –, hogy a hírszerkesztővel veszekedjenek, ha nincs elegendő anyag az esti híradóban a pártjukról. Ugyanakkor ez a szervezeti felépítés törvényileg szabályozott, így az Intézet igazgatójának meglátása szerint semmi esély arra, hogy megváltozhasson, s ezzel eleget tehessen a közszolgálatiság követelményének. Ráadásul – tette hozzá – nemrégiben politikust neveztek ki a televízió élére, akaratérvényesítési szándékát tehát már nem is leplezi a hatalom.
Coman Mihai végezetül mindehhez hozzátette: nem csak a kormányzó, ma már a kisebb pártok is tudnak jelentősebb befolyást szerezni a médiában. Példaként egy apró párt csatornáját hozta fel, ahol a párt a híradóban akkor is szerepel, ha elnöke egy facsemetét ültetett el, az esti talk show-k napirendjén pedig a politikai riválisok szapulása szerepel.
Kovács Bálint