Öt éves az autóm. December közepén azon gondolkoztam, hogy kicserélem egy 1-2 évesre… Viszont a ,,válság” teljesen megzavart. Annyira jönnek a hírek, hogy milyen rosszul áll az autóipar, és hogy mennyire könnyű ma autót venni, meg hogy van egy csomó kedvezmény… Elhatároztam hát, hogy mégis inkább egy újat veszek. Pontosabban kinéztem a kínálatból egy tesztautót – 2008. júniusit.
Elmentem hát az autókereskedésbe, ahhoz az ügynökhöz, akitől már 3 autót vásároltam. Az ,,ellenállhatatlan” ajánlata az volt, hogy az 5 éves, normális állapotban levő, folyamatosan náluk szervízelt, karbantartott autómért ad 1,1 milliót. (Mellesleg a kocsit 5 évvel ezelőtt 3 millióért vettem.) A tesztautóból (2,9 millió) viszont nem enged semmit. Ja, és persze az autó állapotától függően az 1,1 millió sem garantált, lehet kevesebb és ,,több is”. Nos, ebből az üzletből nem lett semmi.
A sors úgy hozta, hogy Karácsonykor beragadt a kézifékem, és emiatt be kellett mennem a szervizbe. Amíg vártam, hogy megcsinálják az autót beszéltem a cég egy másik ügynökével, aki 1,6 milliós (nyomtatott) ajánlatot adott a használt autómra. Ami több volt, mint egy szimpatikus ajánlat.
Jött azonban a szuperakciós hétvége, 20 kedvezménnyel hirdettek új autókat. Bementem hát a márkakereskedésbe, és érdeklődtem. Kiderült, hogy a tesztautót hirdetik ilyen csalafinta módon. (Vagyis nekem ezt mondták, de később szétnéztem a neten, és más (márka) kereskedésekben is volt, akkor akció. Valszeg tehát, hogy szét kellett volna néznem jobban. Elképzelhető, hogy máshol nem a tesztautót dobták be…)
Miután vége lett a vizsgaidőszaknak, azaz január végén visszamentem a második ügynökhöz. Aki ekkor már csak 1,3 milliót ígért a kocsimért. (Egy hónap alatt 300 ezer forintot amortizálódott az autóm.) Persze, az 1,3 millió sem fix ár, a kocsi állapotától függően lehet kevesebb és több is. A vételárból (2,9 millió – nyilván az Ő autójuk, mint a jó bor, mit sem veszít az idők folyamán az értékéből… Sőt…) ő sem engedett, ja és vegyek fel hitelt. Mert, hogy a különbözetet én ki akartam fizetni a Széchenyi kártya hitelből készpénzben, de az neki nem volt jó…
Tehát van két ügynök. Az első valszeg úgy gondolkozik, hogy kevesebb árat ígér a kocsimért, és majd elégedett leszek, ha feltornázzuk 100-200 ezerrel, a másik többet ígér, és a kocsim ára folyamatosan csökken. És arra játszik, hogy hiába csökken a kocsim ára, én már ,,beleszerelmesedtem” tesztautóba és mindenképpen megveszem. Merthogy mit nekem pár százezer forintos veszteség a jelenlegi autómon, meg mit nekem több százezer forint kamat fizetés, ha náluk veszem meg hitelre.
Én azt értem, és tudom, hogy az autókereskedők ma már nem csak az autót akarják nekem feltétlenül eladni, hanem az autón felül a hitelt és a biztosítást is. Csak éppen én ezekre az átlátszó trükközésekre ma már nem vagyok vevő. Három autóvásárlás után már látja az ember a ,,koreográfiát”… És ez a koreográfia nem változik éve óta. Ami viszont változott – és nem az autókereskedés előnyére – rugalmatlan lett (nem ad, akárcsak egy gesztus értékű árkedvezményt sem). És persze all in, azaz autó + hitel + biztosítás, ha ezekből egy is hiányzik már nem áll az alku.
Epilógus: Kíváncsi voltam, hogy más márka(társ)kereskedésben is hasonló-e a helyzet? Nos, nem. Az egyik helyen például felajánlották, hogy várjak nyugodtan. Rövidesen megint lesz akció, és akkor térjünk vissza a dologra… Máshol vihettem a kocsit kp-ért is. Így hát várok türelemmel, és nagyon úgy tűnik, hogy elhagyom a korábbi a márka-kereskedésemet. Hogy aztán ki lehet hűtlen kihez, én vagy ők, ennek eldöntését már az olvasókra bízom…
Amikor Pártunk és Népünk kormánya meghozta a döntését, hogy bevezeti 2012. január 1-től a 25%-os Pornóadót először nagyon elkeseredtem. Pedig nem is utazom pornóban. Vannak viszont emelt díjas hirdetések a Pistike viccújságban. Amelyek, ha valaki nagyon akarja, és úgy minősíti, akkor ,,vágykeltőek”. Emiatt a bevétel 25 százaléka adóban befizetve nagy szívás…