Vannak még jó emberek…
Kedden este fejhallgatóval a fejemen néztem a labdarúgó világbajnokságot, amikor olyan fél tíz tájban dörömböltek az erkélyemen. Amikor felhúztam a redőnyt és kinyitottam az erkélyajtót nem kicsit lepődtem meg, amikor rendőröket láttam a parkoló autóm mellett.
Mint kiderült egy pár fiatalemberből álló kis kvartett szeretett volna még inni, a szemközti presszóba igyekeztek, és a parkolás(?) közben legyalulták az autóm baloldalát. Szerencsére egy fiatalember látta az esetet, és saját autóján az elkövetők után iramodott – mert a vétkes gépkocsi vezetője ,,természetesen” nem állt meg – hanem menekülni próbált. A fiatalember azonban utánuk ment, majd amikor azok később mégis megálltak kihívta a rendőrséget. A vezetőt pedig elvitték vérvételre, mert alapos volt a gyanú, hogy alkoholos állapotban vezette a gépjárművet.
Miután elmentek a rendőrök igyekeztem a fiatalembernek megköszöni, hogy segített rajtam. Még belegondolni is rossz mi lett volna, ha reggel gyanútlanul kimegyek az autóhoz és nincs meg az elkövető, csak az oldalán összetört kocsi… Mint a fiatalember elmondta, Ő is hasonlóképpen járt, csak éppen annyi különbséggel, hogy neki nem volt, aki segítsen, és nem lett meg, aki meghúzta az autóját. Sok pénzébe került a kocsi rendbetétele.
Nagyon sokat beszélünk, olvasunk az elidegenedésről, az egymás iránti közönyről, pedig a Hétköznapi Hősök köztünk élnek. Csak éppen keveset beszélünk róluk, kevés elismerést, kevés publicitást kapnak.
