Jó Lajos hosszú útra küldte Gyurikát és Klárikát. Életük második nászútjának második részében ezúttal Amszterdamban bukkantak fel.
No, persze előtte még maradt az afrikai élményekből. A szereposztás a szokásos, Gyuri bácsi tevegel, közben káromkodik, míg jó Klárika aggódik. A nap hőse szerint a kamel haragszik rá, de azért kezdi megszokni a ritmusát. De azért a drága arab testvérét arra kéri forduljanak vissza, hiszen hova mennek? Klárika megállapítja, hogy ez a Gyuri elviszi a veszélyes bulikat. Gyuri bátya szerint pedig ennél a ló is jobb.
Ezt követően 11 Egyiptomban szolgáló honfitársunknak póker és dalbemutató. Most éppen Gyuri angolul színezi magát. Nem fukarkodik az öndicséretekkel. De, ha egyszer magyar katonákkal találkozik miért angolul beszélni… Na, mindegy. Klárikának osztani kellene, de nem szól a mikrofon. Amikor meg szól, akkor gerjed. És hirtelen kiderül, hogy Zoli nyerte az első partit, aki azt kérte, hogy Klárika énekeljen neki. (Vajon azt is kérte, hogy angolul?) Szerencsére kéznél a kazi… És már szól is a hatos dal… Honfitársaink visszafogottan örülnek, Gyuri bácsi nagyon… Persze nincs vége, ezúttal Gyuri bácsi pattan a mikrofonhoz és angolul énekel ő is. Neki ez a nyereménye, mert ő nyert.
Na fizetnek. Közben beszélgetésbe elegyednek a recepciósokkal. Na, persze ezúttal sem tudják mit csinálnak. Ők azt mondják, hogy Finnországba mennek, de a repcsi Amszterdamba viszi őket.
Lajos üzenetét, ajánlatát reggelinél olvassák. Jézus, egy újabb mélypont. A konyhapincérrel duettezik Gyuri bácsi. Mert, hogy ő is a rajongója. Írhatnám, hogy a konyhapincér sötét bőrű, de nem szeretném azt sugallni, hogy sötét bőrű rajongója nem lehet Gyuri bácsinak…
No, a Korda és bordája ezúttal sétál Amszterdamban. A Diamond Centert keresik… Nagy nehezen meg is találják. Győzikéhez képest remek az angoljuk, de valljuk meg a körmondatokat erősen kerülik…
Na, megérkeztek. Válogatnak, nézelődnek, de Gyuri bácsi kimondja a tutit: – Megveszem neked bizsuban, az is van ilyen szép. Klárika ellenkezik. De nem tudjuk meg, hogy végül vásároltak-e vagy sem…
Folytatódik a séta, esik az eső, és közben énekelnek. Vidámak, hogy senki nem ismeri meg őket, de egy kocsi felcsapja őket… Alaposan felháborodnak. És most parfümöket vizslatják. De nem vesznek.
No, most újabb produkció. Gyuri bácsi kétszemélyes biciklin egyedül próbálkozik. Klárika szerint egy hős, isteni, és úgy biciklizik, mint a felnőttek. Klárika vihorászik, de nem akar Gyuri bácsi mögé ülni. Mert jó Gyurinknak csak a fordulással és a megállással van gondja. De ez nem veszi el Gyuri bácsi kedvét, még egy kicsit kerekezik, majd megállás képpen eldől, mint egy zsák. És kiadja a parancsot: – Pucolj le életem!
Egy kis bejátszáson láthatjuk Gyuri bácsi bibis lábát. És Klárika – mint az óviban – puszikát ad rá, hogy meggyógyuljon.
Éppen a legjobbkor jött a reklám, mert ez nagyon csepegősre sikeredett.
Na, folytatódik az amsterdami ámokfutás. Az Erotika Múzeumba mennek. Kocsival. A Múzeumba Klárika csodálkozva megkérdezi, hogy Itt minden az erotikáról szól? Azért szétnéznek. Majd Gyuribá összegez: – Az erotika klassz dolog. Bár, kiderül hogy maradt benne hiányérzet. A történelmi szexdolgok kimaradtak. Klári nem sok újdonságot látott – derült ki a bejátszásból.
És máris egy Káfi Sopban vannak. – Isteni a hangulat, csupa nyugodt ember. A nyugalom szigete – mutatja be a helyet Gyuri bá. A hely teájáról elmélkednek. Mert Gyuri bának ,,borzalmasan ízlik”. Gyuri bácsit szerelmi hangulata van. De ez elmúlt, mert kiderült, hogy a sop tulajának, Imrónak magyar felesége van. Így egy kis csapat ül az asztalukhoz…
A folytatásban már sötétedésben Gyuri bácsiék az utcán botorkálnak. Klárika vihorászik. Of course. Bele keveredtek egy útépítésbe, és nem találnak ki… De csak sikerült… Aztán beülnek egy kocsiba, és hipp-hopp máris a szálloda szobába elmélkednek, hogy jólesett nekik, hogy találkoztak a sopban magyarokkal.
Nocsak. Délelőtt van és Imróval a Mamamariát éneklik… Közben sétálgatnak. A városi vágóképek alatt szól a zene. És máris ebéd. Gyuri bácsi szerint fantasztikus a kaja, miközben éppen kiesik a szájából… Lajost imádják, Imró fényképez. Gyuri bácsi kínaiban ilyen változatost még nem is látott. Megígéri Klárikának, hogy a fehérje hatására ebéd után hazaszaladnak, amíg hat… De minden pajzán ígéret ellenére nem sietnek. Klárika megállapítja Imró jól beszél magyarul, és vidáman csevegnek angolul… Hoppá! Hazaszaladtak, de nem pajzánkodni, hanem a budira… Ugyanis Gyuri bácsinak megy a hasa… Klárika aggódik, hogy ezek után, hogy mennek este a piros lámpás negyedbe.
Sehogy… Csak vágóképeken… Ráadásul Gyuri bácsi megjegyzi, hogy sok mindenre ne számítson Klárika…
A következő délelőtt hajókázással indul. Olyan mint Velence állapítja meg Klárika. Az idill azonban vége szakad, mert Gyuri bácsi szerint Klárika nem tud pókerezni, miközben az is kiderül, hogy Gyuri bácsinak a digitális fényképezőgép komoly feladvány. Klárika a frappáns visszavágás nagymestere szerint Ő jobban pókerezik, mint amennyire Gyuri bácsi ért a fényképezéshez.
Egy kis összegzés. – Amszterdam nem volt semmiség – állapítja meg Gyuri bácsi.
És indulnak Kubába…